Élménybeszámolók | ||
Ahány magja a gránátalmának… Lefekvés előtt mindig meséltünk a gyerekeknek. A kedvenc mesekönyvem a Világ meséi, vagy valami ilyesmi a címe; ebből sok mesét fejből tudok, de a biztonság kedvéért be is vittem nekik a könyvet. Imádták.
Fotós szemmel …úgy gondolom, a sajnálkozás nem segít. Sokkal fontosabb az, hogy a tábor ideje alatt a gyerekek és mi, cimborák is elfelejtjük a betegséget. Ők gyerek, mi cimborák. Ilyen egyszerű az egész.
A nehéz percek rejtik a kincseket A gyerekek olyanok, mint a mágnesek: ha bizonyos oldalukat fordítják egymás felé, tudnak taszítani is, de a másik oldalukról érdekesek, vonzóak lehetnek egymás számára. Nekünk az volt a dolgunk, hogy „helyzetbe hozzuk” őket egymás előtt.
Házi Cimbora élmények Még a 17-18 éves srácok is, akik borzasztó lazák, és egyfolytában egymást szívatják, ha valamelyikük egy kicsit rosszabbul van, azonnal figyelnek rá, segítenek neki, teljesen magától értetődő módon. A jóisten tudja, min mentek keresztül ezek a kamaszok, mégis annyira pozitívan állnak az élethez és egymáshoz.
Egy blogbejegyzés Én nem tudom, hogy ez a betegséggel van-e összefüggésben vagy tizenévesen még ott van valami, amitől olyan vegytisztán, szívből-szívbe ölelnek…
|        | |
Bátor Tábor, ahol mindig süt a nap!
